Hogyan értékelné a 2016/17-es évadot, nem egész egy hónappal annak lezárulta előtt?

– Május második felében már teljes képet kaphatunk erről: az Újvidéki Színház 43. évada az intézmény legsikeresebb évadainak egyike, amely a MI jelszó égisze alatt valósult meg, ez pedig mindkét nyelvben a többes szám második személyre utal. Koncepciónk szerint munkánk alapjául magyar és szerb szövegeket vettünk, és ezeket a szövegeket magyar, illetve szerb nemzetiségű rendezők rendezték. A másik kiindulópontunk az volt, hogy adott ez a rettenetes konfliktusokkal terhelt közösség, ahol gyakorlatilag mindenki állandóan azt keresi – és természetesen meg is találja –, hogy miben különbözik a másiktól, ahol folyton egy késleltetett, hipertrofált, eltúlzott önazonosság-keresés van, ami nem megvetendő egészen addig, amíg a saját önazonosságunkat nem a másik ellenében keressük. Ebben az évadban azzal próbálkoztunk, hogy a különbözőségeken, másságokon alapuló konfliktust felváltsuk az azonosságokon alapuló konfliktusokra: vagyis mondjunk valamit arról, hogy mi történik akkor, amikor felismerem a másikban a velem való azonosságot. Az én hitem szerit ez a helyzet sajnos gyakran ugyanolyan konfliktust vált ki bennem, mintha különbözőséget látnék a másik félben. Ez tapasztalható akár a közösségek szintjén, akár a személyek szintjén is. Igyekeztünk tehát felkutatni és a színház eszközeivel megmutatni olyan konfliktusokat, amelyek a hasonlóságokból erednek. Azon színházi emberek közé tartozom, akiknek nagyon fontos a közösség visszajelzése, mert a közönségünk a közösség azon része, amely hajlandó társalkotóként részt venni a színházi előadás létrejöttében. Statisztikával bizonyítható, hogy az Újvidéki Színház közönsége az elmúlt két évben több mint hatvan százalékkal növekedett. Ez olyan eredmény, ami önmagáért beszél. A mi művészi elképzeléseinket, mondanivalónkat követi a közönségünk is. Mindegyik előadásunk magában hordozza ezt a program jelleget, ennek mentén képes megvalósítani a fent említett célkitűzéseket. A Biciklisták, a Fekete és a Kis magyar pornográfia mindenképpen tükrözi azt az esztétikai, filozófiai és tartalmi elkötelezettséget, amit szerettünk volna megvalósítani.

Idén 19 év után Újvidéken került megrendezésre a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválja. A 67. fesztiválon, amely egyúttal a legrégebbi a Nyugat-Balkánon, négy magyar produkció szerepelt, ebből kettő – a Fekete és a Fáma a biciklistákról – az Újvidéki Színházé volt, melyekkel három díjat hoztunk el. Mészáros Árpádot a legjobb színész alakításért, Klemm Dávidot a legjobb zenéért, Lénárd Róbertet pedig a legjobb színpadi adaptációért jutalmazták. Három olyan díjról van szó, ami a színpadi tevékenység alapjait jelenti: a színészi alakítás, a zenei és az irodalmi alap, és mindezt egy olyan mezőnyben, ahol neves és kiváló kollégák szerepeltek. Az Újvidéki Színház 6-8 éve benne van a szerbiai színjátszás első három együttesében, a nyugat-balkáni viszonylatokban pedig az első ötben. Ebben az évadban 3 belgrádi vendégszereplésünk is volt: a BITEF Teatarban nagy sikerrel játszottuk a Piaf-marche és a Fekete című előadásainkat, míg a Népszínházban a Kis magyar pornográfiát mutattuk be. Ebben az évadban csökkent ugyan a külföldi vendégszereplések száma, a hazaiaké ugyanakkor száz százalékkal megnövekedett, ugyanis a befogadott előadások száma 10-ről 21-re emelkedett.

Milyennek látja az együttműködést a többi újvidéki színházzal a helyben szervezett fesztiválok terén?

– Ha a három újvidéki színház nincs, és közöttük nincs meg az együttműködés, akkor a 67. Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválját nem is tartottuk volna meg, mert pénzügyi keretei egyáltalán nem voltak, és ebben a pillanatban sincsenek biztosítva. A fesztivált csak úgy lehetett megszervezni, hogy a Szerb Nemzeti Színház, az Ifjúsági Színház és az Újvidéki Színház megállapodást kötött egymással, és a Vajdasági Hivatásos Színházak Közösségével a folyó költségek fedezéséről. Ezt a fesztivált tehát a három színház bonyolította le, biztosította a minimális forrásait, ahogyan a személyi feltételeit, a logisztikáját, és minden egyéb technikai, szervezési és műszaki dolgát, úgy, hogy ezért nem kapott pénzt. Az újvidéki színházak helyi együttműködését illetően tehát csak pozitívumokat lehet mondani, és az egyik optimista felismerés – legalábbis helyben az –, ha a színházak együtt akarnak működni, akkor gyakran a lehetetlen is megoldható. A vajdasági színházak közös munkáját illetően az Újvidéki Színház egy követendő pozitív példa, ugyanis minden évadban minden helyi magyar színház vendégszerepel nálunk: az is programelhatározás, hogy a társszínházaink és a vajdasági magyar színházak rendszeresen fellépjenek a színpadunkon. A Vajdasági Hivatásos Színházak Közösségének elnökeként azt vallom, hogy újra kell értelmezni a tömörülés munkáját és profilját, mert az elmúlt években ez a közösség csupán ennek az egyetlen fesztiválnak a létrehozására redukálódott, ami mellett azonban szükség van új kezdeményezésekre is. Emellett igény mutatkozik a Szerbiai Hivatásos Színházak Egyesületével való szorosabb együttműködésre, ami a Belgrádtól délre eső színházakat tömöríti, mindezt úgy, hogy egyik közösség integritása sem csorbuljon.

Emellett az Újvidéki Színház is intenzívebben van jelen vendégszerepléseivel a Vajdaságban, egyrészt a Magyar Nemzeti Tanács falujáró programjának köszönhetően, másrészt művelődési házakkal, közművelődési szövetségekkel kötött megállapodások jóvoltából. Nagyon jól működik a temerini művelődési házzal kötött megállapodás, melynek lényege, hogy csaknem minden előadásunkat bemutatjuk Temerinben is. Korábban hasonló megállapodásunk volt a nagybecskereki Toša Jovanović Népszínházzal, ami ugyan megszűnt, de mintegy kárpótlásként intenzívebben vagyunk jelen a közép-bánáti magyar falvakban.

Mi lapul a színház tarsolyában az évadzárás előtt?

– Teljes intenzitással készül a Borisz Davidovics síremléke című előadás, melyet Aleksanadar Popovski rendezésében láthat majd a közönség, és amelynek zárt körű bemutatója június elején, a hivatalos bemutatója pedig október 2-án lesz. A kisteremben ezzel párhuzamosan folynak Antal Szilárd rendezésében Milan Begovč Ki a harmadik című lélektani drámájának próbái, amelyben Jankovics Andrea, Soltis Lehel és Simon Melinda játszanak. Az évadzárásra június 13-án kerül sor egy összejövetel keretében, de fenntartjuk az időpont-változtatás jogát. Június 18-án elindulunk Kisvárdára, ahol 19-én játsszuk a Feketét, 22-én zárjuk a kisvárdai fesztivált a Csókos asszonnyal. 23-án indulunk Koperbe ugyancsak két előadással, a Piaffal és a Feketével. Az Újvidéki Színházra a felsoroltak mellett vár egy szereplés a csortanovci Új Várfesztiválon, amelynek többszörös díjazottai vagyunk, továbbá a BELEF-en, vagyis a Belgrádi Nyári Fesztiválon. A montenegrói Barski Ljetopis Fesztiválon való vendégszereplésünk a szervezők inkorrektsége miatt sajnos meghiúsulni látszik.

És mit tartogat a nézők számára a 2017/18-as szezon: kik és mit rendeznek ezúttal Újvidéken, illetve lesz-e folytatása az Artrium rendezvényeinek?

– A próbafolyamatokat illetően ezt az évadot augusztus 27-e környékén kezdjük a rockopera és a zenés dráma határmezsgyéjén elhelyezkedő Jeszenyin című előadással Miša Belegišanin rendezésében, melynek zenéjét Kornelije Kovač jegyzi, librettóját pedig Lénárd Róbert írja. Az előadás Jeszenyin-reflexió lesz: a költő személye, alkotásai, élete áll a darab középpontjában, amit várhatóan október végén mutatunk be. Ezt követően decemberben visszük színpadra Christopher Marlowe II. Edward című királydrámáját, amelyet Lénárd Róbert rendez, főszerepét pedig Puskás Zoltán játssza. Október 3-a és 8-a (vagy 9-e) között lesz a Kisebbségi Színházak Nemzetközi Fesztiválja, amelyet első alkalommal szervezünk meg, ami egyfelől városi projekt, emellett pedig az Újvidék Európa Kulturális Fővárosa 2021 programjának egyik alapköve kíván lenni. A fesztivál keretén belül fellép a Makszim Gorkij Orosz Színház Kazahsztánból, a bukaresti Jiddis Színház, amelynek igazgatónője, Maia Morgenstern is színpadra áll, a szkopjei Török Színház, egy baszk színház Franciaországból, a Szerb Kisebbségi Színház Budapestről, valamint a bolzanói Német Színház. A kísérőrendezvények vonatkozásában azt mondhatom el, hogy kapcsolatba létünk a régió legjelentősebb műgyűjtőjével, Đuro Popovićtyal és a körülötte tevékenykedő művészettörténészekkel, kritikusokkal, így újabb kiállítások várhatók a jövőben, a zenei rész pedig Lénárd Róbert irányításával működik. Május 25-én, 26-án és 27-én Újvidék vendégül látja Pécs városát, ami korábban szintén Európa kulturális fővárosa volt, és a pécsi napok keretén belül az Újvidéki Színházban fotókiállítás nyílik a Pécs városát ábrázoló fényképekből.

készítette: Fehér Dorottya

forrás: Magyar Szó

Advertisements