Szerdán este 19.30-kor kerül sor Zentán estiK címmel a Zentai Magyar Kamaraszínház legújabb bemutatójára, amelynek műfaját színpadi töredékekként határozták meg az alkotók, és Kosztolányi Dezső Esti-novelláiból adaptálta színpadra Góli Kornélia. A premier előtti hajrá közepette beszélgettünk a darab rendezőjével, Mezei Kingával.
– Kornéliával már néhány éve forgatjuk a fejünkben ezt az ötletet, aztán amikor a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, Wischer Johann felkért bennünket egy előadás elkészítésére, jó apropónak és izgalmas elképzelésnek tűnt, hogy elővegyük Kosztolányi Esti Kornél-novelláit, mivel ez olyan jellegű munkának ígérkezett, ami talán egy kicsit jobban megdolgoztatja ezt a társulatot, és amilyet ritkábban csinálnak. Az is alapvetés volt ebben a konstrukcióban, hogy Balázs Áronthívjuk el mint vendégművészt. Az igazgató örömmel támogatta az ötletünket. Ami miatt mi elsősorban szerettük ezt az anyagot, és apropóként szolgált az elkészítésére, az az volt, hogy nagyon izgalmasnak tartjuk Kosztolányinak ezt a novellafolyamát, nem csupán a szerkesztett kiadást, hanem az egyéb Esti-novelláit is. Mi is vegyesen válogattunk több kötetből. Maga az „estikornélság” minden emberben benne lakozik, az a fajta én, aki a ki nem mondott, meg nem tett dolgokért felelős, akit elnyomsz magadban, mivel szabályok közé szorít a társadalom, és nem tehetsz meg mindent, amit szeretnél. Nyilván a szerző is azért írta meg, mert foglalkoztatta ez a benne lakozó másik én. Mindenképpen egy örök érvénnyel bíró témáról beszélünk. Ami pedig formailag nagyon érdekes, amit az első novellában el is mond Esti az írónak, hogy minden maradjon meg annak, ami egy költőhöz illik: töredéknek. Éppen ezért mi is próbáltuk megtartani az előadásban magát a töredékességet, ami izgalmas színpadi forma, így ennek mentén folyt esetünkben a dramatizálás is. Ezek különálló történetek, nem szerettünk volna megerőszakoltan dramatizált darabot létrehozni belőlük.
Nem vitás, hogy Kosztolányi művei örökkön aktuálisak maradnak. Ezen túl ti aktualizáltátok-e még valamilyen módon?
– Nem volt rá szükség, hiszen burkoltam és abszurd módon erőteljesen benne van a társadalomkritika, olyan jelleggel, ami akkor is aktuális volt, és ma is az, így felesleges minden további aktualizálás. Kiemeltük a századelőből, azzal a korral ilyen értelemben nem foglalkozunk, sőt nem is helyeztük korba egyáltalán, ily módon kap egy más jellegű olvasatot.
Mesélj kicsit a „te” Kosztolányidról, kérlek!
– Kisgyerek korom óta nagyon szeretem. Először a verseit olvasgattam, majd az általános iskolában szinte az összes nagyregénye szembe jött velem, és ez a világ engem azóta is vonz. Például az Esti Kornélban is olyan abszurd és intellektuális humor érhető tetten, mely rendkívül ügyesen vezeti az ember belső humorérzékét. Aztán ahogy a szavakkal bánik, ahogyan mer bánni velük, mindez különlegessé teszi az ő nyelvét. No meg az abszurditása, és ahogy nem kevés öniróniával kifigurázza önmagát és a költői attitűdöt, „pózokat” mintegy, ez is rendkívül figyelemreméltó. Igyekeztük is mindezt kellőképpen kiaknázni az előadás elkészítése folyamán, Balázs Áron pedig csodálatos színész, aki tökéletesen megvalósította elképzeléseinket.
A darab zenéjét Mezei Szilárd írta. Erről mit szabad elárulnod?
– Izgalmasan illeszkedik a zene a teljes egészbe. Sokszöveges előadásról beszélünk, ahol ez más szerepet kap, mint ahogy általában én gondolkodom a színházi zenéről, de természetesen arra törekedtem, hogy kapcsolatba kerüljön valamilyen módon a többi színpadi elemmel. Szilárd pedig kitalált egy nagyon érdekes hangzást preparált zongora és ütősök segítségével.
Miért ajánlod a színházszerető közönségnek, hogy eljöjjön megnézni ezt az előadást?
– Nagyon érdekes maga a Kosztolányi-szöveg is, melyhez mi megpróbáltunk kitalálni egy formát, amelytől a színpadi produkció is izgalmassá válhat. Mindenki meg fogja benne találni a maga világát, aki kacagni vágyik, nem fog csalódni, akit pedig a költészet vonz, a szép szavak, az is meg fogja ezt kapni. Mindenkit szeretettel várunk!
Zsinórpadlás 